Teaművészet – teakészítés, felszolgálás és elfogyasztás művészi keretekbe foglalt formája

Chadō, Sadō, Chanoyu －　茶道・茶の湯

A teaművészet – japánul Chadō – a tea készítésének, felszolgálásának, s elfogyasztásának egy olyan szisztematikus módszere, melyben számos művészet és filozófia egyesül, ötvöződik egymással.

A chadō eredetének, történetének áttekintése, valamint lényegének tömör ismertetése előtt mindenképp elengedhetetlen egyfajta elhatárolásba, választóvonalak meghúzásába kezdeni. Szükségszerű a zöld tea hétköznapi értelembe vett fogyasztásának és a teakészítés – felszolgálás – elfogyasztás művészi keretekbe foglalt formájának elkülönítése, azok tiszta elhatárolása. Egyesületünk az Urasenke teakultúra, azaz a művészet hirdetésével foglalkozik. Értelemszerűen így a továbbiakban a tea szó alatt nem annak a hétköznapi fogyasztását értjük, hanem arról, mint művészetről írunk, beszélünk. Arról a művészetről, melyben az évszázadok során számos japán tradicionális művészeti ág fonódott össze, mely kapcsolódó művészeti ágaknak (azoknak a teaművészet részét képező elemeiből) így idővel kialakult egy-egy sajátos, a teaművészet szabályainak megfelelő „változata”, formája.

A teaművészet elsajátításához tehát nélkülözhetetlenek az alább felsorolt ismeretek, a kapcsolódó művészeti ágak mindegyikében való jártasság.

• teaházak architektúrája (chashitsu－ 茶室): építészeti-, anyagismeret

• teaeszközök készítése (chadōgu – 茶道具）: keramikusság, bambusz-, fa-, vasmegmunkálás

• virágrendezés (chabana－ 茶花): az ikebanától (virágkötészet) eltérő, a teaművészet szabályai által meghatározott virágrendezési elvek

• hamu és szénrendezés (haigata－ 灰形, sumitemae－ 炭点前): a teakészítéshez szükséges forróvíz előállításának művészete; a szagtalanul, füstmentesen égő szén optimális méretezésében, vágásában való gyakorlati jártasság, valamint ezen szenek optimális égését biztosító hamuágy kialakítására vonatkozó ismeretek (koncentráció egy nagyon magas fokát igénylő tevékenységsorozat)

• teaédesség (chagashi －　茶菓子）: a két alapvető teaédesség (higashi, omogashi) „tervezésének”, készítésének szabályai (filozófia, életérzés, gondolat közvetítésének lehetőségei egy darabka édességben)

• tea-gasztronómiai ismeretek (kaiseki －　懐石）: teaösszejövetelek menüjének készítése

• kimonók világa (kimono－　着物）: évszakok, események rangjának megnyilvánulási formái a kimonók anyagában, színében, szabásában; kimonó felvételének, viselésének művészete (kitsuke－　着付け）

• meditáció (zazen　－　座禅）: koncentráció összpontosításának egy módszere

• teakészítési procedúrák (temae－　点前): teaeszközök kezelési technikáinak, valamint a szabványos teakészítési folyamatok meghatározott lépéseinek memorizálása, gyakorlása révén, a mozgáskultúra, az esztétikarendszer, a filozófiarendszer elsajátítása

A fenti ismeretek megszerzése, összekötése, gyakorlati alkalmazása, azok egyetlen rendszerbe való beépítése jelenti a teaművészet alapjainak elsajátítását. A “kezdő” lépéseket követő mérföldköveket pedig már a hosszú évek, évtizedek tapasztalatai, s a megszerzett ismeretek teljes mértékű rutinná válása jelentik a “tea útján”.